mikaz írta: ↑2018.10.14. 20:15
Kedves Lintka, köszönöm a fordítást. Élmény volt ezzel az igényes és jól időzített szöveggel végignézni. Fentebb írtam,hogy a saját tempómban szeretem követni a sorozatokat. Most ez ritkán volt napi egy résznél több. Nagyon kemény téma, nagyon összetett problémák.
Bár nálunk kevésbé ismertek a színészek, Koreában egészen biztos,hogy sztárokként ünnepelték őket. Ez egyik oka lehet a sorozat népszerűségének. De én inkább abban látom a nagyobb népszerűség okát, hogy a Road N'1 -hoz képest máshogy nyúlt a témához.
Míg előbbiben a háború eseményeit úgy dolgozták fel, hogy a kínai invázió miatt inkább a kínaiak szerepelnek ellenségképként, itt markánsan és leplezetlenül arról a mély és soha be nem gyógyuló sebről van szó, hogy a saját nemzettársaikat voltak kénytelenek gyűlölni és gyilkolni. Mert, ha nem, akkor nyilvános kivégzés járt.
Nem mellőzte a film a romantikát,
Bár nem a szerelem játszotta a főszerepet, mégis végigkövethettük két ember egymás iránti mély érzéseit, akiket elszakított egymástól a politika és a háború.
A barátság pedig legalább olyan intenzitással megélt érzelem ebben a filmben, mint a legerősebb szerelem. Ezeknek a fiúknak az önfeláldozó összetartozása lélekemelő példa.
Az utolsó epizód csodálatosan zárta le a barátság és a szerelem történéseit is.
Realista, nem keni el a tényeket, nem kelt hamis illúziókat, mégis megnyugtató minden veszteség ellenére. A példa ugyanis örökké aktuális: hogyan kell embereknek maradni az embertelen világban.
A záró képkockákból külön köszönöm a dal fordítását, nagyon jó volt látni,hogy kik az énekesek.
Kedves Mikaz!
Nagyon szívesen a fordítást és olyan boldoggá tettél, hogy megosztottad a véleményedet,
A Comrades igénybe veszi az ember tűrőképességét, nem lehet érzéketlenül szembesülni a háború okozta borzalmakkal, és a sok keserűséggel. Én sem tudtam folyamatában fordítani, de mégis mindegyik epizódnál valami magasztos érzés kerített hatalmába.
markánsan és leplezetlenül arról a mély és soha be nem gyógyuló sebről van szó, hogy a saját nemzettársaikat voltak kénytelenek gyűlölni és gyilkolni
Ellenpéldája is volt ennek, amikor az északi katonafiúval összebarátkozott a két déli katona és önfeledten hajszolták a nyulat, vagy ugratták egymást. Vagy a koncentrációs táborban is össze tudtak fogni a menekülésük érdekében.
Az is megrendítő volt, amikor az északi oldalon harcoló, volt sebesült katona magában morfondírozik, hogyan ugrasztott egy kegyetlen valaki egymásnak gyerekeket, akik először csak játéknak vették, majd a játék hevében egymás torkának estek. "Azok nem voltak esküdt ellenségek, mégis egymás ellen harcoltak. Menet közben fordultak szembe egymással." A monológ közben pedig ment az öldöklés a hídon. Fantasztikusan érzékeltette, hogy "Minden emberi érték feledésbe merül. Csak ellenségek vannak, akik vadállat módjára ölik egymást, mintha élettelen húsdarabok lennének."
A koreai emberek sem voltak egymás esküdt ellenségei, de azzá tette őket a két eltérő ideológia.
Az utolsó epizód csodálatosan zárta le a barátság és a szerelem történéseit is.
Bár megrendítő volt, de legalább megtudtuk, mi tette annyira elszánttá Soo Kyung-t és hogy Yong Taek elvtárs miért pátyolgatta a félénk Sung Il-t.
A záró képkockákból külön köszönöm a dal fordítását, nagyon jó volt látni,hogy kik az énekesek.
Igaz csak néhány sora került lefordításra, de nagyon kedves számomra az a néhány sor.
És kedves és feledhetetlen marad a 9+3 katona, akiknek a küzdelmeit végig izgultam és könnyeztem.