Kicsit el voltam havazva ezért a csúszás , de végre itt vagyok .....
Nem hagyott nyugodni a film , 2x meg kellett néznem ..
.
Spoiler:
Nagyon komoly témába nyúlt bele az író , tetszett a történet felépítése a kerete , a párhuzam, amivel jól megvilágította az emberiség a társadalom problémáját az egész szerkezetét a gyenge pontjait , ezért is több szálon fut a cselekmény . Szuper jól kiemelte a hibáit a probléma gyökerét , és azonnal megfogalmazódott a kérdés bennem ....
Lehet egy romlott erkölcstelen ,törvénytelen ,képmutató ,hazug világban , tisztességes maradni pénzzel a korrupt hatalommal szemben a törvény képviselőinek ? Vagy az ember által alkotott törvények képesek igazságot szolgáltatni ? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni egyértelműen talán nem is lehet , mert hol az "igen ", hol a "nem "viaskodna egymással , valahogy én is így éreztem magam , ahogy megpróbáltam ügyészünk bőrébe bújni . Pláne nehéz egy olyan lelkülettel amiben az igazságérzet a legfontosabb pillér , és ha ez összedől legbelül akkor bizonytalanná válik minden őrlődünk és nem találjuk a helyünket ...
Imádtam a színészeket egytől egyig , annyira nagyon nagy tehetségek , olyan élethűen személyesítették meg a kartereket , h úgy éreztem , részese vagyok a történésnek , mintha minden élesben játszódna , és nem színészek játsszák írók írják , ez valami csoda annyira hihetetlen ,nagyon beszippantott
Mogamin keresztül mélyre jutottunk a történetben , hol féltettem sajnáltam megértettem , hol pedig elítéltem ... makulátlan tiszta igazságos lelkületű ügyész , akire felnéztek a diákjai kollégái , a hatalmas igazságérzetével kivívta a tiszteletet az elismerést bizalmat és kiváló szakember ... azért is emeltem ki a jellemét személyiségét mert talán ez is okozhatta , h letért arról az útról amit képviselt ? az a túlzott bizalom tekintély amit kivívott magának , elhitette vele , h képes úgy igazságot szolgáltatni , h ő maga nem bukik meg , nem sérül meg , mert bíznak benne felnéznek rá és ha megmarad a titka , nem lepleződik le , akkor ugyanazt a helyet foglalja el utána is ,, látszott , h soha senki nem kételkedett benne , vakon bíztak az ítéletében a döntéseiben mindig megalapozott volt és igazságos ... ez a túlzott magabiztossága ,helyzete kapcsolata , hajtotta bele abba , h igazságot szolgáltasson ítélkezzen , olyan áron is , h bűnössé válik. Az is igaz , h érzelmileg érintett volt egy régi gyilkossági ügyben ahol Yukit azt a lányt aki közel állt hozzá meggyilkoltál , Matsukura a gyilkos megúszta a büntetést , és már el is évült az ügy ... de most újra képbe került egy másik gyilkosságban ... nem csoda , h Mogam azonnal azt érezte , "h most meg vagy elkaplak " , teljesen mindegy , h most gyilkos-e Matsukura vagy nem ... szerintem borzalmas nehéz lehet szembenézni azzal az emberrel aki többszörös gyilkos ,nem érezné mindenki úgy , h megrugdosná megvetné ? pláne azok után , h mindig megúszta a büntetést, nincs kétségem , h mindenkiben forrongna a düh az indulat és ott lenne az igazságérzet még akkor is ha hosszú évekig nem tudtak kellő bizonyítékot találni ellene .. és most itt van előtte , jogosan hajtja Mogamit , h elkapja ... ez a történet egyik oldala ami Mogami-ra hatással volt , és itt megint felvetődik a kérdés , h valóban csak ez az egy ügy miatt ingott meg és lépte át a törvényes határt nincs tovább ? mert ott van a képviselő barátja akit épp most hurcolnak meg megvesztegetésért , a korrupt politikusok , akik a hatalmukkal visszaélve teszik mind ezt , veszélybe sodorva az országot , h Japánt újra a háború előtti időszakba taszítják vissza ... és itt már személyes érzelmek is feltörnek Mogamból a nagyapja ,aki igaz túl élte a háborút, könyvet írt a szörnyűségekről , közben milyen áron , rengeteg ártatlan áldozat barát halt meg szenvedett , nem beszélve azokról a túlélőkről akik lelkileg megcsonkítva élték túl maradandó sérülésekkel ... itt állunk az igazság és a bűnösség határvonalán , a haza a személyes érzelmi kötelékkel a szívünkben , a sok igazságtalan fájdalommal egy barát és egy lány elvesztésével ... ebben a világban ahol körülöttünk a bűn a becstelenség a képmutatás "virágzik" győzedelmeskedik , megmaradhatunk tiszta lelkületek , egy idő után nem válunk mi is bűnösökké a sok igazságtalanságban nem lázadunk fel , nem próbálunk az igazság mellett dönteni ? Ki lehet zárni 100%-san az érzelmeket , és tudunk racionálisan gondolkodni akkor is ,amikor a bűn győzedelmeskedik az igazsággal szemben ... talán. mi akik messze vagyunk az igazságszolgáltatástól könnyebben alkotunk ítéletet , h maradjunk hűek önmagunkhoz és ne váljunk bűnösökké egy bűnös világban ..és lehet sokan elítélik Mogami tettét önbíráskodását , h gyilkossá vált , azért , h igazságot szolgáltasson és megbüntette az igazi bűnösöket azon az áron , h embert ölt ... tudom , h ez nem menti fel a tettei alól , még akkor se ha valaki megérti a tettét és átérzi a belső vívódásait a harcát , az igazságérzetét ... egy biztos , hatalmas árat fizetett az igazságáért , bemocskolta a becsületét , soha nem tud úgy élni majd ahogy eddig , örök bűn terheli a lelkét , nem lesz képes önmaga lenni abban a hitben szellemben élni tanítani ami jellemezte , hiába menekül el a magányába ez örökké gyötörni kínozni fogja ...
a befejezésben érzékelhettük , h mit rombolt le egy szempillantás alatt , és mekkora csalódást okozott az ügyész tanítványának Okinonak , aki tűzbe tette volna a kezét érte ... ezért is kellett a sztorira éhes Tachibana , aki mindenkivel bizalmatlan volt , és nagyon jó logikával közösen megfejtették Mogami tettét és így összeértek a szálak ...
kiollóztam egy két fontos gondolatot : " Senki nem mond csak hazugságokat , vagy 100%-ig igazat " " Az igazság már csak ilyen , nincs olyan , hogy 100% " ... vagy ..." Nem büntethetünk valakit mások bűnéért , ez nem csökkenti a bűnözést " nagyon elgondolkodtató gondolatok ... vagy az is amit Mogami mondott , " Egy olyan ügyész , aki a saját igazságának a megszállottja lesz , bűnözővé válik " végig ez volt az elve Mogami-nak , látszott , h egy idő után feladta és más mottója lett ... " A saját igazságod megszállottjának kell lenned , h a jó győzzön " ezen lehet filozofálni és ha mélyen belegondolunk szerintem valahol mindkettő igazságot szolgáltat , csak az nem mindegy mennyire mélyre süllyedünk a bűnben ... mert semmi nem mossa le rólunk a bűnt ...
Ami még megfogott bármennyire hihetetlen de Matsukura karaktere , a színészi játéka pazar volt , állam a földön látszott rajta , h beteg sérült perverz , a normálistól eltérő szexuális vágyai hajtották ... szellemileg se volt teljesen épp , nem is értettem miért nem került gyógykezelés alá 
az érzelmi reakciója is abnormális volt , amikor a meggyilkolt lányokról beszélt valami földönkívüli nyugalom boldogság szállta meg , érzéketlenül beszélt a halálukról döbbenetes volt : " A dolgok tönkremennek " ez is ugyanaz " a másik érdekesség , h ennek ellenére mégsem mondható rá , h érzéketlen , mert voltak érzelmi kitörései a bátyja elvesztése , h öngyilkos lett , vagy az édesanyja sértegetése , érzelmi kapcsolatot jelent ... csak a külvilág reakcióira válaszolt érzéketlenül ez se normális , semmi empatikus érzéke nincs mások felé ...
Itt is fantasztikus volt Kimura , nagyon kifejező volt a játéka látszott a megtörtség a sokk a döbbenet az önuralom ,a különböző álarca , a viaskodása , érződött a belső küzdelme , ámulatba ejtett az önuralma a fegyelme , az ész és az érzelem összecsapása ...imádtam minden pillanatát lenyűgöző volt
[/quote]
Lehet egy romlott erkölcstelen ,törvénytelen ,képmutató ,hazug világban , tisztességes maradni pénzzel a korrupt hatalommal szemben a törvény képviselőinek ? Vagy az ember által alkotott törvények képesek igazságot szolgáltatni ? Nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni egyértelműen talán nem is lehet , mert hol az "igen ", hol a "nem "viaskodna egymással , valahogy én is így éreztem magam , ahogy megpróbáltam ügyészünk bőrébe bújni . Pláne nehéz egy olyan lelkülettel amiben az igazságérzet a legfontosabb pillér , és ha ez összedől legbelül akkor bizonytalanná válik minden őrlődünk és nem találjuk a helyünket ...
Imádtam a színészeket egytől egyig , annyira nagyon nagy tehetségek , olyan élethűen személyesítették meg a kartereket , h úgy éreztem , részese vagyok a történésnek , mintha minden élesben játszódna , és nem színészek játsszák írók írják , ez valami csoda annyira hihetetlen ,nagyon beszippantott
Mogamin keresztül mélyre jutottunk a történetben , hol féltettem sajnáltam megértettem , hol pedig elítéltem ... makulátlan tiszta igazságos lelkületű ügyész , akire felnéztek a diákjai kollégái , a hatalmas igazságérzetével kivívta a tiszteletet az elismerést bizalmat és kiváló szakember ... azért is emeltem ki a jellemét személyiségét mert talán ez is okozhatta , h letért arról az útról amit képviselt ? az a túlzott bizalom tekintély amit kivívott magának , elhitette vele , h képes úgy igazságot szolgáltatni , h ő maga nem bukik meg , nem sérül meg , mert bíznak benne felnéznek rá és ha megmarad a titka , nem lepleződik le , akkor ugyanazt a helyet foglalja el utána is ,, látszott , h soha senki nem kételkedett benne , vakon bíztak az ítéletében a döntéseiben mindig megalapozott volt és igazságos ... ez a túlzott magabiztossága ,helyzete kapcsolata , hajtotta bele abba , h igazságot szolgáltasson ítélkezzen , olyan áron is , h bűnössé válik. Az is igaz , h érzelmileg érintett volt egy régi gyilkossági ügyben ahol Yukit azt a lányt aki közel állt hozzá meggyilkoltál , Matsukura a gyilkos megúszta a büntetést , és már el is évült az ügy ... de most újra képbe került egy másik gyilkosságban ... nem csoda , h Mogam azonnal azt érezte , "h most meg vagy elkaplak " , teljesen mindegy , h most gyilkos-e Matsukura vagy nem ... szerintem borzalmas nehéz lehet szembenézni azzal az emberrel aki többszörös gyilkos ,nem érezné mindenki úgy , h megrugdosná megvetné ? pláne azok után , h mindig megúszta a büntetést, nincs kétségem , h mindenkiben forrongna a düh az indulat és ott lenne az igazságérzet még akkor is ha hosszú évekig nem tudtak kellő bizonyítékot találni ellene .. és most itt van előtte , jogosan hajtja Mogamit , h elkapja ... ez a történet egyik oldala ami Mogami-ra hatással volt , és itt megint felvetődik a kérdés , h valóban csak ez az egy ügy miatt ingott meg és lépte át a törvényes határt nincs tovább ? mert ott van a képviselő barátja akit épp most hurcolnak meg megvesztegetésért , a korrupt politikusok , akik a hatalmukkal visszaélve teszik mind ezt , veszélybe sodorva az országot , h Japánt újra a háború előtti időszakba taszítják vissza ... és itt már személyes érzelmek is feltörnek Mogamból a nagyapja ,aki igaz túl élte a háborút, könyvet írt a szörnyűségekről , közben milyen áron , rengeteg ártatlan áldozat barát halt meg szenvedett , nem beszélve azokról a túlélőkről akik lelkileg megcsonkítva élték túl maradandó sérülésekkel ... itt állunk az igazság és a bűnösség határvonalán , a haza a személyes érzelmi kötelékkel a szívünkben , a sok igazságtalan fájdalommal egy barát és egy lány elvesztésével ... ebben a világban ahol körülöttünk a bűn a becstelenség a képmutatás "virágzik" győzedelmeskedik , megmaradhatunk tiszta lelkületek , egy idő után nem válunk mi is bűnösökké a sok igazságtalanságban nem lázadunk fel , nem próbálunk az igazság mellett dönteni ? Ki lehet zárni 100%-san az érzelmeket , és tudunk racionálisan gondolkodni akkor is ,amikor a bűn győzedelmeskedik az igazsággal szemben ... talán. mi akik messze vagyunk az igazságszolgáltatástól könnyebben alkotunk ítéletet , h maradjunk hűek önmagunkhoz és ne váljunk bűnösökké egy bűnös világban ..és lehet sokan elítélik Mogami tettét önbíráskodását , h gyilkossá vált , azért , h igazságot szolgáltasson és megbüntette az igazi bűnösöket azon az áron , h embert ölt ... tudom , h ez nem menti fel a tettei alól , még akkor se ha valaki megérti a tettét és átérzi a belső vívódásait a harcát , az igazságérzetét ... egy biztos , hatalmas árat fizetett az igazságáért , bemocskolta a becsületét , soha nem tud úgy élni majd ahogy eddig , örök bűn terheli a lelkét , nem lesz képes önmaga lenni abban a hitben szellemben élni tanítani ami jellemezte , hiába menekül el a magányába ez örökké gyötörni kínozni fogja ...
a befejezésben érzékelhettük , h mit rombolt le egy szempillantás alatt , és mekkora csalódást okozott az ügyész tanítványának Okinonak , aki tűzbe tette volna a kezét érte ... ezért is kellett a sztorira éhes Tachibana , aki mindenkivel bizalmatlan volt , és nagyon jó logikával közösen megfejtették Mogami tettét és így összeértek a szálak ...kiollóztam egy két fontos gondolatot : " Senki nem mond csak hazugságokat , vagy 100%-ig igazat " " Az igazság már csak ilyen , nincs olyan , hogy 100% " ... vagy ..." Nem büntethetünk valakit mások bűnéért , ez nem csökkenti a bűnözést " nagyon elgondolkodtató gondolatok ... vagy az is amit Mogami mondott , " Egy olyan ügyész , aki a saját igazságának a megszállottja lesz , bűnözővé válik " végig ez volt az elve Mogami-nak , látszott , h egy idő után feladta és más mottója lett ... " A saját igazságod megszállottjának kell lenned , h a jó győzzön " ezen lehet filozofálni és ha mélyen belegondolunk szerintem valahol mindkettő igazságot szolgáltat , csak az nem mindegy mennyire mélyre süllyedünk a bűnben ... mert semmi nem mossa le rólunk a bűnt ...
Ami még megfogott bármennyire hihetetlen de Matsukura karaktere , a színészi játéka pazar volt , állam a földön
látszott rajta , h beteg sérült perverz , a normálistól eltérő szexuális vágyai hajtották ... szellemileg se volt teljesen épp , nem is értettem miért nem került gyógykezelés alá az érzelmi reakciója is abnormális volt , amikor a meggyilkolt lányokról beszélt valami földönkívüli nyugalom boldogság szállta meg , érzéketlenül beszélt a halálukról döbbenetes volt : " A dolgok tönkremennek " ez is ugyanaz " a másik érdekesség , h ennek ellenére mégsem mondható rá , h érzéketlen , mert voltak érzelmi kitörései a bátyja elvesztése , h öngyilkos lett , vagy az édesanyja sértegetése , érzelmi kapcsolatot jelent ... csak a külvilág reakcióira válaszolt érzéketlenül ez se normális , semmi empatikus érzéke nincs mások felé ... Itt is fantasztikus volt Kimura , nagyon kifejező volt a játéka látszott a megtörtség a sokk a döbbenet az önuralom ,a különböző álarca , a viaskodása , érződött a belső küzdelme , ámulatba ejtett az önuralma a fegyelme , az ész és az érzelem összecsapása ...imádtam minden pillanatát lenyűgöző volt
[/quote]
